Sós Ildikó fődíjat nyert

Publikáció: 2016. június 8. szerda

Május 24.-én nyílt a Vitkovics Alkotóházban a III. Egri Tematikus Tárlat.

Az  Ime az ember című  kiállítás fődíját, az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Intézet hallgatója, Sós Ildikó nyerte el. Eredményéhez gratulálunk!

Csak legyek jelen én és a vászon, és beszéljen az minden más helyett címmel

riport készült az alkotóval

Lehet-e művésznek és vállalkozónak is lenni egyszerre? Összeegyeztethető a két életstílus? Miről álmodik az a lány, aki több díjazott festménye után, a III. Egri Tematikus Tárlat, az Íme az Ember című pályázat fődíjaként, lehetőséget kapott egy saját kiállítás kialakítására? Sós Ildikóval beszélgettem felkészülésről, hobbikról, céljairól.

Mióta érdekelnek a művészetek?

Tulajdonképpen már egészen kiskorom óta, bár ez kissé közhelyes. Amikor kicsi voltam, akkor a családban nagynéném és egy távoli rokonunk is foglalkozott festészettel, rajzolással amatőr szinten, és apukám is sokat rajzolt nekem. Amikor aztán általános iskolába írattak be a szüleim, érdeklődésem miatt nem volt kérdés, hogy rajz tagozatos osztályba kerülök, ahol 6 évig jártam az iskolai rajzszakkörbe.

Ezek után, hogyan került sor a Képi ábrázolás szakra az Eszterházy Károly Főiskolán?

Az általános iskola után elhagytam Jászberényt, ahol születtem, így kerültem egészen fiatalon Egerbe, ahol alkalmazott grafikusként végeztem négy évvel ezelőtt. Már akkor eldöntöttem, hogy a későbbiekben vagy textillel vagy festészettel szeretnék foglalkozni. A grafikával nem igazán kerültem összhangba, bár azért a jelenlegi munkáimon ennek nyoma is érezhető véleményem szerint. Mást nem igazán szerettem csinálni és más nem is igazán érdekelt. Az érettségi után az első megpróbáltatás az volt, amikor felvételiztem textil szakra a Moholy Nagy Művészeti Egyetemre. Azonban kiestem, így egy hónap alatt döntöttem el, hogy Debrecenbe utazom. Ott egy évig tanultam divat és stílustervező szakon. Igyekeztem felkészülni a következő felvételire. Debrecent egy év után otthagytam és a felvételi ismét kudarcba fulladt, amikor megpróbáltam. Így kerültem vissza Egerbe. Jelenleg azonban már Képi Ábrázolás Festő szakirány helyett egy másik képzésben vagyok. Ettől a félévtől kezdve Rajz- és vizuáliskultúra, valamint Média, mozgókép- és kommunikáció tanár szakirányon tanulok.

Nem volt egyszerű az idevezető út!

Kicsit kusza, amilyen én vagyok. És még most is, ámbár már utoljára, de ebben az évben is jelentkeztem az Iparművészeti Egyetemre. Egy utolsó próbálkozásra.

Hogyan képzeljünk el egy alkotás készítése közben?

Többnyire magányosan és egyedül, amivel én abszolút tudok azonosulni, ha festésről beszélünk. Minden más tevékenységet szeretek csapatban vagy közösségben végezni. De a festés, mint alkotás az számomra egy olyan metódus, amit szeretek zártan végezni a saját gondolataimmal, terheimmel, dilemmáimmal vagy éppen boldogságommal. Olyankor nem szeretem, ha megfigyelés alatt állok. Tulajdonképpen beszélgetni sem. Olyankor csak legyek jelen én és a vászon, és beszéljen az minden más helyett.

Naponta festesz?

Napi szinten nem. Szeretek magamnak mindenre időt hagyni, ilyen a festés is. Mivel sok mindent szeretek csinálni és sok mindennel foglalkozom, ezért vannak időszakok, amikor napi szinten, de van amikor hetekig vagy hónapokig sem fogok ecsetet. Ez időszaktól függ. Persze eddig a iskolának is nagy szerepe volt abban, hogy ezek az időszakok így működjenek, hiszen félévente mindig volt teregetés, kipakolás, amikor meg kellett mutatnunk az adott időszakban készült munkáinkat. Ebben a félévben azonban már magamnak jelöltem ki azt az időszakot, amikor festeni tudok. Hiszen heti szinten nem tudtam beosztani, hogy jusson időm rá.

Mi az, ami még foglalkoztat a festészet mellett?

Több, mint két szakot vinni és összeegyeztetni nem könnyű, ebbe nekem is belekellett szoknom 2,5 év után. A festészet mellett szeretek ékszereket készíteni, illetve a textiltől sem távolodtam el teljesen, így a tervezés is érdekel. Most leginkább a táskatervezés. De később szívesen tanulnék üzleti területen is. Így talán, ha úgy adódna akkor mindenképpen könnyebb lenne egy vállalkozást vezetni. Már három éve vezetek egy online second-hand boltot. Üzletet is szívesen nyitnék, ha nem, a saját márkámat hoznám létre.

Meglepő, általában a művészek nem szeretik az üzleti világot.

Vagy csak nem beszélnek róla.

Mesélj nekem egy kicsit a decemberben meghírdetett pályázatról. Mi volt a kiírás, feltétel, határidő?

A pályázatot itt Egerben a Vitkovics Alkotóház írta ki még decemberben és ez már a III. Tematikus Tárlat volt, amely megrendezésre került a városban. “Íme az Ember” címet kapta a tárlat, melyre Heves és azt hiszem Borsod megyéből pályázhattak alkotók. Inspirációként Weöres Sándor verseiből lehetett ihletet meríteni, de természetesen ez nem volt kötelező. Bárki, bármilyen munkával nevezhetett, nem kellett alkalmazkodni a versekhez. Szabad beadásos rendszerben, pályázati lapok beadásával lehetett leadni az alkotásokat.

Minek vagy kinek köszönhető, hogy pályáztál?

A Vitkovics Alkotóház már korábban is írt ki pályázatokat, melyekre akkor is többnyire jelentkeztem. Legutóbb a Heves Megyei Amatőr Tárlat került megrendezésre, ahol szintén beválogatták három munkámat. Korábban pedig még 2010 körül (középiskolás éveim alatt) szintén bekerült egy akvarell munkám az akkori Heves Megyei Amatőr Tárlatra, akkor díjazásban is részesültem. A mostani tárlatra beadott munkám egy korábbi alkotás volt, amit még tavaly készíttem el, 2015-ben.

Korábbi alkotással is lehetett pályázni?

Az alkotás egy sorozat része, amiből ideiglenesen kiemeltem. Általában a pályázatoknál csak annyi megkötés van, hogy 1-2 maximum 3 évnél ne legyen korábbi. De ez változó, van ahol abszolút nincs ilyen megkötés. Ahogy írtam, nem kellett feltétlenül a versekhez igazodni, így lehetett korábbi alkotást is beadni. Itt igazából a tematika vagy a téma fontos, többnyire. Ha abba beleillik, akkor az már részben jó. De azért ennél nyilván több kritériumnak kell megfelelnie. A munka az előző évben készült, de visszamenőleg csak körülbelül fél éves, ha megakarom állapítani a korát.

A pályázott alkotásoknak meg kellett felelniük a tematikának, de a művészetben mindenki számára más jelentéssel bír egy festmény, mégis hogyan lehet őket kategorizálni?

Én azt gondolom ez sokszor csak formalitás, a szó nemes értelmében, részigazságok azonban vannak. A művészetet megfogalmazni sem lehet, tehát ezáltal azt sem, hogy ki mit tekint művészetnek vagy művészeti produktumnak. Ez teljesen szubjektív, ami helyén is van így. Ha nem így lenne, akkor minden elveszne. Ezáltal kategorizálni sem kell. Illetve, aki akar az megteheti, de nem szükséges. Én nem szeretek legalábbis kategorizálni, de ezt a fajta szabadságot mindenkinek meg kell hagyni. A tárlat szempontjából pedig a zsűri is valószínűleg úgy kategorizálta az alkotásokat, ahogy a saját szubjektumán keresztül átélte, átértékelte. De ők tapasztaltabbak, tehát erre a kérdésre ők biztosan pontosabb választ adnának.

Hány alkotással pályáztál?

Jelenleg csak egy alkotással.

Mi inspirált a kép megfestésekor?

Nos, ahogy írtam az alkotás egy sorozat része, aminek az Állatmesék címet adtam. Minden egyes sorozatban szereplő kép a Részlet az állatmesék sorozatból címet viseli. Általában nagyon ösztönösen alkotok, de ebben az időszakban sokat tanulmányoztam a gyermekrajz elemzéssel foglalkozó könyveket, gyakorlatilag kutató munkát végeztem, és gyermekek közelében is sokat voltam. Az egyik helyi óvodába is bejártam már korábban, ahol különböző tematikák alapján rajzoltattam gyerekekkel. Ez nagyon inspirálta akkoriban a munkáimat, de persze ez még jelen van mind a mai napig. A gyermekek számára ugyan is, az állatok jelenléte és az állatkert látogatása az egyik legfelemelőbb boldogság hordozó, élmények és megtapasztalások szempontjából pedig az egyik legfontosabb. Ez a fajta naív, ösztönös alkotásmód, ami a gyerekekből árad az nagyon ösztönző tud lenni. Gyakorlatilag így hozzá állva kíséreltem meg én is létrehozni a munkáimat. Azonban szinte esélytelenül, hiszen a tudat és a tudatosság, a megtapasztalás az egy felnőtt ember életében már kiküszöbölhetetlen. Ezt elérni szinte lehetetlen.

Milyen stílust követtél?

Nem igazán szeretem ezt a szót, nem szoktam követni semmilyen stílust sem, de még azt sem mondhatom teljesen, hogy kialakult volna a saját alkotói világom, már ha van olyan. Vagy olyan ez, mint az élet, csak úgy történik és sodródunk az árral. Az a stílusod, amit akkor, abban a pillanatban csinálsz. Persze szemügyre vesz az ember műveket, alkotásokat, de mindenki a saját metódusai szerint alkot. Ha hasonló is valami az akkor sem ugyan az, nekem ez a véleményem. Ha körvonalaznom kellene jelenleg, akkor az absztrakt és a figuralitás közti mezsgye az, ami érdekel. Folt és vonal találkozása, összemosódása, együttélése.

Milyen anyagok által tudod a legjobban kifejezni magad?

Leginkább most már olajfestékkel szeretek dolgozni, illetve számomra fontos vonal és felületképzés miatt az olajpasztellel is. Szeretek anyagokat is kombinálni a képeimbe. Alkotásaim többnyire vegyes technikával készülnek. Szeretek kísérletezni, innen a kombinálásnak a szerepe, de ez a személyiségemmel is azonos. Korábban azonban festettem akvarellel és páccal is, de kipróbáltam a zománc festék és a pasztell technikai sajátosságait is.

Szerinted miért pont a Te festményed nyerte el a zsűri tetszését?

Nos, erre a kérdésre nem igazán tudok választ adni, hiszen a zsűri tagjait és munkásságukat csak messziről és közvetetten ismerem. Annak viszont sokkal jobban örülök, hogy nagyon sok példa értékű (és remek képzőművész ) múltbéli tanárommal állíthattam ki egy tárlaton, ami számomra már önmagában is elismerés.

Bár tudom, hogy ezt nem illik megkérdezni, mégis kíváncsi vagyok, hogy a te szemeddel nézve mit tükröz a festmény?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, de nagyon egyszerűen és általánosan megfogalmazva a kép mindig az alkotóját tükrözi. Valószínűleg ez a kép engem tükröz, átvitt értelemben a saját belső világomat. A saját, belső világ mindenkinek a sajátja, az egyéné. Azt nem könnyű valaki(k) elé tárni. Így jön létre a saját szellemi termék, helyett eredmény. Ez a kép is valami ilyesmiről szól számomra, de mivel minden szubjektív, ezért mások számára hagyom meg ezt a gondolatiságot. Az, hogy mit tükröz a festmény, az legyen a befogadó sajátja.

Jövőbeli terveidről kérdeznélek, de gondolom, hogy a felvételi és a vállalkozás nagy szerepet játszik benne.

Igen, ezek mind nagy szerepet játszanak benne, illetve a tanítás is, ami jelenleg is aktuális a tanulmányaimból kifolyólag, de szeretnék tovább foglalkozni a gyermekrajz elemzéssel is. Ha a tervezés fog előtérbe helyeződni, akkor pedig mindenképpen a táskatervezés csínyját-bínyját szeretném elsajátítatni és a magamévá tenni.

A közeljövőben készülsz-e valamilyen pályázatra vagy esetleg kiállításra?

Pályázni most nem igazán fogok, mert az elkövetkezendő egy hónapban valószínűleg a felvételire való készülés fogja kitenni a mindennapjaimat.

Azonban a közeljövőben két kiállítás is megrendezésre kerül, ahol az én saját és az alkotótársaim munkáit is meglehet tekinteni. Budapesten a Fugában, június 16-án 18:00-tól nyílik a Saját test c. kiállítás, ahol az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszéke állít ki. A kiállítást június 27-ig lehet megtekinteni. A másik pedig itt lesz Egerben a Kepes Intézetben, amely a főiskola egyetemmé válása kapcsán nyílik majd július 7-én.

Hogy majd az álom valóra válik? Az a jövő titka, de mi mindenképp szorítunk neki. Addig is látogassanak el a budapesti Fugába vagy az egri Kepes Intézetbe és engedjék, hogy a festmények által egy új világba csöppenjenek. /Portik Tímea | 2016. június 08./

http://palettaonline.hu/arter/csak-legyek-jelen-en-es-a-vaszon-es-beszeljen-az-minden-mas-helyett